Nagy álmom vált valóra, amikor megtörtént az első szabadtéri fotózásom. Az elején nagyon izgultam, hogy mi lesz, ha ügyetlen leszek. Az aggodalmam szertefoszlott, amikor megkaptam az instrukciókat, hogy mit és hogyan csináljak. Szerintem ez a 3- 4 órás fotózás 1 heti kardió edzéssel ért fel:) .
Ekkor jöttem rá, hogy egyetlen jó képhez is sok munka kell(de mi nem egyet szerettünk volna). Ahhoz, hogy minden tökéletes legyen, készítettünk a hajamba egy szép kis díszt, emellé közösen(fiúknak útmutatást adva 🙂 ) gyártottunk egy mutatós kis csokrot.Az utóbbi úgy gondolom nagyon feldobta a képeket.
Nagyon természet párti vagyok, és egy gyönyörű kis patakparton készültek a képek. Fára is kellett másznom, amit kimondott élveztem, hisz így még izgalmasabb fotók készültek A fa alatt egy kis patak csordogált, és a fény gyönyörűen játszott a víz felszínén.Mikor már alacsonyabban járt a nap, egy olyan fa árnyákába mentünk amit mögülünk tűzött a nap Azok lettek a kedvenc képeim.
Jó beállás, szép hely, Kellemes társaság. Számomra minden tökéletes volt. Nagyon jó képek készültek, amiket egyből mutogathattam barátaimnak. Remélem részese lehetek még egy ilyen fotózásnak. Hihetetlen nagy élmény volt számomra.
A képekről még pár szó:
(A képeket egy több mint 30 éves objektívvel készítettem /pentacon 50mm 1.8/, az erős napfényben nem tudtam kihasználni az 1.8 as rekeszt még árnyékban sem. Valahol 2.8-3.5 körül lehetett.Az élesség állítás így sem volt egyszerű. Hiába jár szépen az objektív és éles a rajzolat ha nem látok semmit ha belenézek a gépbe. Ezeken az objektíveken még nincs bevonat tükröződés ellen vagy csak mérsékelten hasznos. Előfordul lilás, rózsaszínes elszíneződés. Egyes képeken a háttérre picit rásegíttem hogy még erősebb legyen a nap hatása..)
