Az élet fája

   A nevem Bogi, ez pedig az élménybeszámolóm egy kisebb kreatív fotózásról ami inkább baráti összejövetel volt abból a célból hogy mindenki gyakoroljon egy kicsit és hódoljon a szenvedéjének.   

   (Bogi itt még tele volt energiával, ekkor még hátra volt a java:D  )

Nem vagyok profi modell,így kicsit félénken, és nagyon izgatottan mentem el erre a fotózásra. Tartottam tőle, hogy nem fogok tudni helyt állni, mivel nem volt gyakorlatom a pózolásban. Az izgalmamat jócskán fokozta, hogy nem tudtam mi lesz pontosan a fotózás témája. Annyit tudtam csak, hogy valami féle fantázia smink lesz rám festve.

 (Násztyának a rock és a metál segítette a kb 4 órás munkáját:D )

Végül az egész hátam, arcom és mellkasom is be lett festve. Ehhez órákon át sminkeltek, de a procedúrát megkönnyítette, hogy végig nagyon figyelmes volt velem mindenki. Megkérdezték tartsunk-e szünetet, nem nagyon kényelmetlen-e a mozdulatlanság, és mondták, hogy azonnal szóljak, ha kérek valamit. Igyekeztem nyavalygás nélkül végig ülni a tortúrát, amihez erőt adott hogy  folyton dicsértek, hogy milyen türelmesen bírom. Mondták azt is, hogy ők nem is bírnák ilyen jól, ezek után gondoltam magamban, mostmár nem állhatok neki hisztizni és ki kell bírnom:D

Mikor végeztünk, és megláttam magamat a tükörben,  magamra sem ismertem. De ennél sokkal jobban foglalkoztatott, hogy csak arra tudtam gondolni: Te jó ég! Hogy fogom én ezt mind levakarni magamról? (Aztán amikor sor került rá, nem is gondoltam volna, hogy olyan könnyen le fog jönni az a sok festék, mint ahogy azt tette, nagy örömömre)   

(Ezen a fotózáson nem volt nálam más csak egy egyszerű rádiós kioldó és egy vevő (kb 6-10e ft) és egy házilag kartonpapírból gyártott doboz ami elé egy fehér lepedő van kifeszítve. Hátulról ebbe a dobozba van belevágva egy lyuk. Ide volt bedugva egy olcsó “villanjkörte” amit elsüt a kioldó. Ezen a képen a fehér hátteret ez a lepedő adja.)

Aztán eljött az izgatottan várt pózolás. Egyből ki is ütközött, hogy nincs benne tapasztalatom, amin gyorsan átgördültünk, mert Zoli látta mi a helyzet, úgyhogy elkezdett instruálni. Segített abban mit hogyan, mikre figyeljek. Megmutatta az első pár fotót, amit csinált, így én is láttam a hibákat, és az instrukciókat követve hamar ki tudtam őket javítani.

Nehéz volt mindenre egyszerre figyelni, és volt pár póz, amit nehéz volt kitartani. Ezek ellenére élveztem a fotózást, mert jó hangulatban telt, úgy éreztem, mintha összeszokott csapat lennénk, pedig az volt az első közös munka.

                                          A fény jobbról érkezik egy ablakból. Fontos volt hogy Bogi mozdulatlan legyen nehogy a fotón bemozdultnak látszódjon

Ha csak pár szóval kéne jellemeznem a fotózást: kreatív, laza, és nyitott. Alapvetően a nyitottság tetszett legjobban ahogyan bántunk egymással.

Olyan fotózás volt ahol mindenki nyitott volt az épp akkor kipattant új ötletekre és én is egyenrangúnak éreztem magamat, mint kolléga, nem pedig alárendelt modell,akinek csak annyi dolga van ott legyen és utána pedig mehetek haza. Ha bárkinek volt valami ötlete, vagy meglátása, mi hogyan lehetne jobb, meghallgattuk egymást és ha megegyeztünk ki is próbáltuk.A végeredményt pedig tényleg csapatmunkának érzem.

Összességében pozitívan éltem meg, ha ez a csapat elhívna egy másik fotózásra is, szívesen mennék.:)