Biztosan előfordult már veletek, hogy böngészitek a netet inspiráció után, vagy egyszerűen csak eszetekbe jut valami, talán láttatok véletlenül egy fotót, amihez hasonlót ti is szeretnétek készíteni. Tegyünk fel, nem rohantok el megvenni a kiegészítőket legyen az szinte bármi, ami a megvalósításhoz szükséges. Így aztán elrakjátok az agyatok egy részében, hogy ha majd egyszer ha lesz idő rá (nálam ez hónapokban mérhető) nekiláttok először a tervezésnek, majd a vásárlásnak és a dátum kitűzésének.
Nemrég eljutottam addig , hogy több mint egy éve tervezett fotózásomhoz véletlenül megláttam egy százforintos boltban az egyik legfontosabb kiegészítőt, a vékonyszálas súrolószivacsot (acélgyapotot). Innentől nem volt megállás. Be is vásároltam belőle 3 csomaggal, kerestem helyszínt, alanyokat és kitűztük a dátumot.
Többször felhívtam a figyelmet arra, hogy nem éppen veszélytelen dolog ami rájuk vár, ezért lehetőleg olyan ruhát hozzanak ami ha hirtelen ementáli lyukacsosra ég, akkor nem kell sokat fizetnem 😀 . A modellem elhozta a fotózásra a párját is, aminek külön örültem, mert nyitott pár új lehetőséget és volt egy plusz segítségem! Mennyi lehetőség amit önző módon ki is használtam! 😀 Néhány kompozíciót kellemesen elbaltáztam ezért azt majd egy másik alkalommal fogom elkészíteni.
A képek egyik kulcsa a modellek mozdulatlansága és testi épsége. Erre szolgált az esernyő.
Egy kis segítséggel és egy próbaképpel beállítottam az élességet, fehéregyensúlyt és a kompozíciót
Az egyik izzó szikra beesett nem sokkal a fülem mögé 😀 ekkor hagytam abba a pörgetést
A legbiztonságosabbnak a vízszintes pörgetés bizonyult. Így szinte mindegyik szikra elrepül a középponttól.
Erről egy barátom egy nagyon rövid videót is összerakott
Itt már más módszert használtunk. 3 darabot gyújtottunk meg és dobtunk le a hídról. A szél segített hogy ekkora távolságra repüljön a gyapot.
Amiket én használtam a fotózáshoz
JÓ!!!
NEM JÓ!!
A beállításim a modellek fotózásánál (Manuális mód)
