Amikor megszerveztük Rékával a fotózást még nem sejtettük, hogy az időjárás keresztbe akar majd tenni. Eljött a fotózás napja és reggel 9-től 10 percenként frissítettem a radart abban a reményben, hogy az esőfelhők irányt váltanak vagy feloszlanak . Sűrű telefonálgatás vette kezdetét amit még több telefonálgatás követett. Az igazság az, hogy le akartam fújni a fotózást. Nem akartam, hogy Rékát, a Segítőmet, és Réka édesanyját feleslegesen utaztassuk nagyjából 100km-t, de Rékában az elhatározás erősebb volt. Kijelentette, hogy máskor nem ér rá mert az időpont közel és ezt is nehéz volt leszervezni. Tudomásul vettem, hogy elindultak és igyekeztem B tervet gyártani…..nem sikerült.
Az a fajta kisebb nyugalom lett rajtam úrrá amikor abban a biztos tudatban ülsz be ZH-ra amikor tisztában vagy vele, hogy nem tudsz semmit. Az időjárás nem változott és hűvös is lett. Nem akartam, hogy Réka megfázzon. Persze megint kiderült, hogy ilyenkor a modell aggódik a legkevésbé. Meg is érkeztek a megbeszélt időre. Együtt leültünk a nappaliban melegedeni és beszélgetni. Körülbelül 30 perc múlva már nem esett annyira de kellemesnek sem volt mondható. Arra a döntésre jutottunk , hogy elindulunk a kiszemelt helyszínekre lesz ami lesz. Pakoltam be zacskókat a vakuk és a gép védelmére, Rékánál meg volt esernyő.
Az első pár tesztkép közben még bosszantóan szitált az eső és utána ….megkönnyebbültünk.
Az eső elállt és még a naplementét is megcsodálhattuk. Fogadjátok szeretettel egy majdnem elhalaszott fotósorozatot.
Vittünk magunkal sotfboxot és vakukat. A nyitott boxok az elején megáztak és nem nagyon vettük elő a vakukat sem.
sok utómunka, kétes végeredmény de nekem tetszik ezért betettem
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: