Egy zombis projekt élménybeszámolója
Most kérlek hallgassátok meg Gabi beszámolóját milyen volt zombinak lenni:D
Az egyik kedves ismerősöm Násztya maszkmesteri tanfolyamra járt, és ezalatt alatt többször is voltam neki modell, hogy rajtam tanulja meg a maszkmesterség apró trükkjeit. Felkért, hogy a vizsgáján is én legyek a modell. Igent mondtam neki, mivel az eddigi közös munkáinkat is nagyon élveztem.
Az egész vizsga ideje alatt én nagyon jól szórakoztam. Kb. 8-10 ember vizsgázott. Minden vizsgázó egyszerre készítette el a vizsgamunkáit. Családias volt a hangulat egész idő alatt. Amikor igent mondtam Násztyának, hogy modellt állok a vizsgájára, akkor még nem tudtam a vizsga témáját. Csak annyit tudtam, hogy hoznom kéne egy olyan pólót, amit majd nem sajnálok, ha olyan foltok fognak keletkezni rajta, amik kimoshatatlanok. Helyben közölte velem, hogy zombit akar csinálni belőlem. Szeretek mások bőrébe bújni akár egy fotósorozathoz, akár egy vizsga erejéig, emiatt is izgatottan vártam a végeredményt.
Mielőtt a székbe ültem volna előtte átvettem a pólómat és a hajamat is feltűztem, hogy tudjon Násztya dolgozni. Először sminklemosóval letisztította az arcomat. Ezután papír zsebkendőket szedet szét és rakott össze egymással, aztán valamilyen ragacsos anyaggal kente le azokat. Nem tudom, hogy mi volt, talán vazelin, de ebben nem vagyok biztos. Ahogy a zsebkendők megszívták magukat a ragacsos anyaggal rögtön az arcomra kerültek. Egy nagy adag zsebkendő a ball szemem köré került, egy kevéske a homlokom jobb oldalára tett és a jobb szemem alá is került. A zsebkendők pár másodperc után meg is dermedtek az arcomon. Egy kicsit húzta a bőrömet meg egy picit viszketett is, de kibírtam. Mint a műtőszobákban, Násztya elővett egy ollót és elkezdett lyukakat vágni ki az arcomon lévő zsebkendőkből. A lyukakat elkezdte festeni, először fekete színt tett bele aztán pirosat és inakat rajzolt bele. Egy elég nehéz folyamat volt. Mivel szeretek beszélni és olyan viccesen is néztem ki ezért a szám egyfolytában csak mozgott a sok beszédtől és a nevetéstől. Nem akart megmaradni a zsebkendő, pedig próbáltam magamat visszatartani. Az ajkamat is felvágta, mintha válna szét. Azt is befestette, csak sötétebb vörös színre. Utána kezdte el csak az egész arcomat egy egységes színre festeni. Megkaptam az alapszínemet és csak utána került rá a véres foltok. Kék ceruzával még élethű ereket is kaptam. Előkerült a művér is. A már szétváló “rothadó bőrömnél” lett csepegtetve, folyatva a művér, végig az arcomon. A szétváló ajkaim bőven kaptak művért, ami egészen a nyakamig lefolyt. Már nagyon lelkes modell voltam én is. Poénból szó volt arról, hogy a pólóm is legyen véres meg rongyos, széttépet, mert az már elég valósághű lenne. Az ötletet végül megvalósítottuk. A nyaki résznél ollóval a pólómat vagdostuk, téptük és a vér is rákerült. Eközben az ajkaimon a zsebkendő elkezdett leesni. Nem szerettem volna, hogy a Násztya miattam bukja el a vizsgáját, de az ottani hangulat nagyon jó volt, hogy szinte lehetetlen lett volna csendben végigülni az egész vizsgát. Tudtuk, hogy fognak készülni a vizsgáról képek. És hogy ne csak a fejemről készüljenek képek, kitaláltuk, hogy a kezeimen is legyenek vérfoltok. A bal kézfejemre szétváló ujjakat kreált és a bal alkaromra került „rothadó bőr”. Ezeket is zsebkendővel és jó nagy adag festékkel készítette el. A körmeimre és a maradék kezem szabad felületére művér, kidudorodó ereket rajzolt és barna sminket tett rá. Mintha tényleg a földből másztam volna ki és széttúrtam volna a földet. Sajnos előző este mostam meg a fejemet. Pedig nem kellett volna, mert a zsíros haj lett volna a sminkhez a legmegfelelőbb. Emiatt zselével, vízzel próbáltuk bezsírosítani a hajamat. Többé, kevésbé, de nagyjából sikerült.
Nagyon tetszett, ahogy a Násztya átalakított engem. Mind a ketten tudtuk, hogy ezt a remekművet meg kéne örökíteni. Felhívtuk a közös barátunkat, a Zolit, hogy ráér-e este, hogy jó kis fotókat készítsen egy zombiról. Tudtuk, hogy a helyszínen a tanfolyam vezető is fog hozni magával egy fotóst. Azonban az elkészült képeket csak úgy kaphattuk meg, hogy ha megvesszük. Ingyen nem adták volna oda. Úgy voltunk vele, hogy ha jó képeket csinál, akkor veszünk tőle, de ha nem akkor nem. Szerencsék volt, hogy a Zoli este ráért és tudott rólam csinálni fotókat.
A vizsga végén megnéztem a többi modellt. Nagyon jó sminkek, művek készültek, de szerény véleményem szerint, a Násztya vizsga eredmény volt a legjobb. Természetesen sikeresen le is vizsgázott. Meg is kapta érte a megérdemelt papírját. Sajnos a vizsgára nem lehetett behozni a saját fotóst, így hát nálam a lakásban csináltuk meg a fotókat. Vicces volt, hogy mindenki a vizsga végén leszedte, lemosta a sminkjét. Ha a Násztya 5-6 órát tudott a sminkemmel foglalkozni, akkor a sminkem nem fog olyan könnyen megszabadulni tőlem. Zombiként mentem haza. Pár héttel azelőtt tanulás képpen kaptam egy sebes sminket Násztyától. A tanfolyamtól hazáig, tömegközlekedéssel mentünk haza és a poén kedvéért még be is ültünk sörözni. Aznap este kaptam a vicces megjegyzéseket. Zombiként azért nem mertem hazautazni bkv-val ezért Násztya a barátját hívta fel, hogy jöjjön el értünk kocsival. Már az utcán miközben vártunk rá, addig sikeresen meg tudtam ijeszteni 1 embert, úgy hogy csak álltam és beszélgettem a sminkkészítővel. A többi ember csak megnézett, mosolyogtak, csodálkoztak és tovább mentek. Ezután már bele se mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha nem autóval vittek volna haza. Na de ahogy megláttam az autó belsejét, hogy fehér színű az ülése, be sem akartam ülni. De ahogy beültem, akkor meg már mozdulni sem mertem nehogy összekoszoljam.Az ajtót is úgy kellett utánam becsukni.
Itthon már a Zoli várt minket. A tesóm is megcsodálta a sminkemet. A nagyszobában a faltól elhúztuk az asztalt, becsuktuk az ajtót és már volt is hely képeket készíteni. Egyedül az ajkamon a repedés esett szét a sok beszédtől és a nevetéstől, de a fotózás erejéig megmaradt a helyén. Az ötletek spontán jöttek. Volt, amit a Zoli mondott, hogyan álljak be, de volt olyan is, hogy adtam egy ötletet és ő még korrigált a mozdulataimon, hogy jó kép legyen belőle. A képek nagyon jól sikerültek és utána olyanokat csinált, ahol én a Násztyával együtt szerepelünk rajta. Azok olyan backstage fotók lettek, saját emléknek és élménynek jók, hogy a zombi rátámad a teremtőjére. 
Egy dolog volt rossz az egész délutánban, az amikor szedtük le a ” bőrömet”. Smink oldóval szedte le Násztya a papír zsebkendőket rólam. Azonban még így is húzta a bőrömet. Leszedése után még kellett dörzsölnöm a bőrömet, hogy teljesen lejöjjön a maradék.
Egy megtervezett sminkkel és egy spontán fotózással a képek klasszak lettek. A fotózásnál nálam azért számított a baráti társaság, mert egy vadidegen fotóssal nem olyan vidámabb a hangulat. Nem éreztem feszültséget a fotózáson. Úgy voltam vele, hogy ha tíz képből is egy jó kép lesz, akkor már megérte az egész felfordulást.
Végeredményként a sminkel és a fotókkal is megvagyok elégedve. Ez egy jól sikerült projekt volt.
Smink: Horváth Anasztázia :
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: